Első kritika - Blueberries design ~Laurie Rose

Wendy különös élete

Fejléc:

A fejléc gyönyörű munka, egységes és letisztult. Danielle Cobbler igazán színvonalas munkát adott ki a kezei közül - a fejlécen szereplő színek harmóniában vannak egymással, a kontrasztok és az összemosások is gyönyörűek. Egy szóval; le a kalappal!

10/10

Design:

Szintén szép munka, azonban itt már találtam pár apróságot, amibe bele tudnék kötni. A színvilágnál nem láttam egyetlen kilógó árnyalatot sem, úgyhogy át is térek rögtön a bejegyzések kinézetére. Az alapnak beállított betűtípussal nincs probléma, viszont a bejegyzések címe kicsit kicsinyre van állítva, lehet ennél valamivel nagyobb - csak úgy, ahogy egyébként a modulcímek is. Apropó, modulok. Nagyon tetszenek a képes megoldással elrendezett szövegdobozok, azonban az információs blokk enyhén szólva összefolyik - nem lehet kivenni, hol van a határ a történet rövid leírása, a szereplők felsorolása és az alap információk között. A chat a modulsáv szélességéhez képest elég keskeny, lehetne kicsivel szélesebbre állítani a méreteit. A menüsor rendben van, azonban rettenetesen hiányolok egy fejezetes pontot, amin keresztül könnyebben elérhetők lennének a részek. Egy történetes blognál pedig sajnos nem elég a blogarchívum...

10/9

Történet:

A rövid leírás alapján az volt a legelső benyomásom, hogy bár nem nagyon gyakori témával foglalkozol a történetben, sablonra épül az egész. Mire is gondolok? Rettenetesen sok helyen találkozik szembe az ember a hátrányos sorsú tinédzser történetével, akinek vagy meghaltak a szülei - jobb esetben csak az egyik -, vagy kinézik az iskolában, esetleg valami más trauma érte, ezek miatt természetesen depressziós, vagdossa és éhezteti magát. Nagyon nehéz jól leírni egy ilyen alapra építkező sztorit, ha valamiért mégsem sikerül annyira élethűre, már snassznak tűnik az egész. Nálad is valami ilyesmi az elsődleges probléma, azonban van ezen kívül több kisebb-nagyobb hiba is, ami mellett nem is megyek el szó nélkül. Tehát a történetedről először a "tipikus" szó jutott eszembe. Tudom, hogy szinte mindenre rá lehet fogni, hogy sablonos, itt viszont tényleg ilyesmiről van szó. A sanyarú múltú lányt cikizik a suli menő csajai, aztán megmenti az új fiú, és valószínűleg majd össze is fognak jönni, a lány pedig rájön, hogy mellette igazán boldognak érzi magát. Eltaláltam? Ez az, amit én itt sablonnak nevezek.

De hogy ne csak ezt az egy hibát mutassam fel; a cselekmény tárgyilagos és száraz, ami E/1 személyben írt történet lévén igen súlyos hátrány. Wendy érzéseiről csak tőmondatokat olvastam az eddigi négy rész során, és ahogy már feljebb is említettem, egy ilyen témát rettentően jól meg kell írni ahhoz, hogy valóságos legyen, egy depressziós lány gondolatai pedig nem merülnek ki abban, hogy "lementem a lépcsőn, aztán bementem a konyhába, és csináltam magamnak reggelit. Reggeli után felkaptam a táskám, és elindultam a suliba". A témaválasztáshoz képest szinte NULLÁT tudtam meg igazán Wendy lelki világáról és gondolatairól - mintha egy monoton robotot néznék, ami semmi érzést nem mutat a külvilág felé. Többek között ezért is válik az egész elcsépeltté - rengetegen próbálják meg megírni egy depressziós kamasz történetét, de véleményem szerint ahhoz, hogy jól is süljön el, vagy borzasztó jó írónak kell lenni, vagy meg kell élni egy hasonló traumát.

Összegezve az egészet: a sztori nem egyedi, azonban ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kihozni belőle valami jót - ha pár különleges szálat is viszel a cselekménybe a szokványos tinifilmes jeleneteken túl, az egész ezerszer valóságosabbá válhat.

10/5 

Helyesírás:

Ezen a téren is rengeteg javítanivalót találtam, így rögtön bele is csapok a közepébe. A szövegben tengernyi szóismétlést olvastam, ami valószínűleg már nem csak az én kritikus szememnek tűnik fel, hanem minden olvasónak is - ha nyolcszor nem olvastam egy bekezdésben a "vér" szót, akkor egyszer sem. Emellett olyan alapvető helyesírási szabályokat is érdemes lenne figyelembe venni, mint a tulajdonnevek megkülönböztetését (az iskolai tantárgyak NEM nagy kezdőbetűvel írandók, és javíts ki, ha rosszul tudom, de a másodfokú egyenlet sem tulajdonnév), az igekötők helyes használatát és a számok betűkkel történető lejegyzését (az évszámok kivételével semelyiket nem írjuk le számokkal). Az olyan rövidítések, mint a 'kb' szintén igénytelenül hatnak - színvonalasabb, ha kiíírod, hogy 'körülbelül', vagy ha mindenképp rövidítést szeretnél írni, akkor tedd helyesen, és a kifejezés után üss le egy pontot. Aztán ott van a mondatok értelmetlenné válása.

"A nap többi része is a feleltetésekkel ment el. Míg haza nem értem...."

Ennek a két "egybefüggő" mondatnak az ég világon semmi értelme. Addig feleltették a diákokat a tanárok, ameddig Wendy haza nem ért? Ajánlom, hogy minden fejezetet olvass át nagyon alaposan, mert nem egy ilyen, teljesen felfoghatatlan jelentést hordozó mondattal találkoztam. A párbeszédeknél pedig nagyon figyelj rá, hogy az adott szereplő monológja után és az utána következő kötőjel előtt SOHA nincsen pont! Ilyen kaliberű hiba a mondatvégi írásjelek halmozása is, aminél szintén ügyelj arra, hogy vagy egyetlen, vagy három darab mondatjel szerepeljen, se több, se kevesebb.

Egy másik nagyobb helyesírási hiányosságot vettem észre a ragok használatánál - valahogy van egy olyan érzésem, hogy kevered a helyhatározókat. A '-ban/-ben' ragokat használjuk, ha a szó a 'hol?' kérdésre felel, ha a 'hová?' kérdőszócskára válaszol az adott kifejezés, akkor pedig a '-ba/-be' ragok használatosak.

5/2

Írásmód:

Azt hiszem, itt csak ismételném önmagam, mivel feljebb szinte minden írással kapcsolatos hibádat felsoroltam, azonban itt is írok néhány jó tanácsot, amik hasznosak lehetnek. Először is használj több leírást! Ahogy már mondtam, szinte csak tőmondatokat használsz, így a szövegben pár hajszínre és magasságra vonatkozó jelzőn kívül egyetlen leírással sem találkoztam. Emellett az alapvető cselekvéseken kívül is adhatsz információt pár mellékes történtésről, például melyik szereplő hogy reagál egy-egy fordulatra, vagy hogyan néz ki a környezet, egyszóval bármit. Így rettenetesen akadozik az egész történet, és egy idő után elveszíti az érdekességét.

5/1

Íráskép:

Szintén egy jó tanács: mindig állítsd a fejezetek szövegét sorkizártra - úgy ezerszer rendezettebbnek hatna az egész. Emellett arra is figyelj, hogy minden rész azonos betűtípusú, és kinézetű legyen, mert így hol egy félkövér és dőlt betűs, hol egy kicsire állított szöveggel fut össze az olvasó - ez sem kelt túl igényes hatást.

5/2

Összesen: 45/29

Wow! *.* Nagyon szépen köszönöm a kritikát! Megpróbálok mindenen változtatni, amiben csak tudok, s ígérem, azon leszek, hogy minél jobb, és érdekesebb legyen a történet. :)