Ötöfik rész. ♥ Jó olvasást, és szerintem izgalmasra is sikeredett. Egy megjegyzésben mondjátok el, hogy szerintetek milyen is lett... Előre is köszönöm.
Puszi,
Melissa N.
Az igaz barátság nem mindig őszinte. De sok esetben tiszta őszinteség. mondhatnám úgy, hogy a legtöbb esetben? Lehet. A hamis barátok mindig az igaziak között vannak, s nem veszik le álarcukat, hanem ott vannak mögötted, egy nagy késsel, és a megfelelő pillanatban hátba szúrnak. Vagy amikor csak akarnak. Ilyen volt Maya is. Az általános iskolában ismerkedtünk meg. Akkor már ismerte a másik két lányt. Úgy hátba szúrtak még akkor mindannyian... Azóta nem is merek hozzájuk szólni. De ez most véget ért.
Sokszor úgy gondoltam, hogy jobb fiatalon meghalni, mint öregen. De aztán rájöttem, hogy nem éri meg pár kis lotyó miatt megölnöm magam. Hagyom, had cikizzenek, és ha megunom, akkor... még én sem tudom, mi lesz. Szerintem úgy meg fogom őket szívatni, hogy visszabújnak anyjuk szoknyája alá. Maradtak volna ott.
Ami Edet illeti, nagyon rendes srác, s szimpatikus is. Ahhoz képest, hogy milyen erős, elég szerény srác. Sokat fogok még vele találkozni. Persze ha csak ő is akar. Eközben lassan haza is értem.
~Ed szemszöge
Mikor odaértem a házunk elé egy rendőrautót pillantottam meg a sarkon befordulni. Azt hittem értem jöttek, mert felgyorsított egy kicsit az autó, és bekapcsolta a szirénáját.
Fél perc múlva már fentről bámultam a járőröző rendőrautót. Észrevettek az ablakban, mire elbújtam a fal mögé. Felkaptam a kabátom, s megindultam az ajtó felé. Le akartam menni a boltba egy pár doboz tejért, mivel öcsém tejmániás, és elfogyott a tej. Neki meg hét órája van és körülbelül egy óra múlva jön haza. Mikor leértem a bolt elé egy SMS érkezett a telefonomra. Dávid volt az, egy magyar drogszállító, akitől most kapom a cuccot.
Úgy döntöttem, hogy nem megyek be tejért, inkább majd hazafelé, mikor már a cucc is nálam van. Az SMS-ben ez állt:
"Megjött a cucc. Tíz perc múlva a legyél a parkban."
Megindultam az említett helyre. Pont jó a tíz perc, mivel öt perc alatt odaérek, hisz nincs messze. Gondoltam ráérek, ezért lassítottam kicsit. Még ilyen csiga lassú tempóban i nyolc perc alatt értem oda.
Két perc várakozás után Dávid egy fehér kocsival behajtott a szomszéd parkolóba. Kiszállt a kocsiból, és át cammogott hozzám.
-Szevasz tesó. - nyújtotta a kezét illedelmesen, amit természetesen el is fogadtam. Kézfogásunk után átadta a fehér boríték szerűségben lapuló port, amik kis üvegcsékbe voltak beletöltve. Megköszöntem a cuccot, majd megfordultam és megindultam ki a parkból. Dávid ugyanúgy tett, csak ő a parkoló felé vette az irányt.
Egy nő szembe jött velem és nekem is jött. A boríték kiesett a kezemből és kinyílott. Az egyik kis üvegcse kigurult a földre és szét is törött.
"Na most vagyok nagy bajban." - gondoltam. Felálltam a nő mellől, felsegítettem őt is, é felkapkodtam a többi még ki nem borult drogot, és a széttört üveget, és futni kezdtem. A nő ijedtében tárcsázni kezdett egy számot.
-Haló? Rendőrség? - ezt a két szót még hallottam onnan a távolból, mivel a nő kétségbeesetten rikácsolt. Csak azt nem tudom, hogy miért. Tán azt hitte, hogy kiraboltam, vagy valami ilyesmi. A közelben járőröző rendőrautó szirénája megszólalt. Gyorsabban futni kezdtem, de a rendőrök pont előttem értek oda a sarokhoz, és nem tudtam befutni a panelba. A sarkon idegesség fogott el. Nem tudtam merre fussak, mit csináljak. Mire elfuthattam volna a rendőrök már ott álltak előttem, és a hátam mögött voltak a kezeim bilincsbe verve. Ekkor a bolt felől megláttam Wendyt.
-Wendy! Segíts! - kiabáltam oda neki.
-Ed? - furcsa nézésén láttam, hogy meglepődött, és félt egyszerre. Fél perc múlva ismét megszólalt, mikor épp be akartak tuszkolni a rendőrautó hátsó ülésére. - Hé! Hagyják békén! - futott oda az egyik rendőrhöz, és ráugrott. A nagy darab rendőr ellen semmi esélye nem sem volt.
Két perccel később már ketten csücsültünk a rendőrautó hátsó ülésein.
-Sajnálom. - hajtottam le a fejem. - Miattam kerültél most ide. - mondtam. Nem szólalt meg, csak ráfeküdt a vállamra és becsukta szemeit.
-Nem érdekel. A buli veled buli. - mosolygott.
-Milyen buliról van szó?! - nézett hátra az anyósülésen ülő rendőr. Csak megforgattam szemeim és rátettem fejemet Wendyére. Mikor odaértünk a rendőrségre egy csomó rendőr járkált fel, s alá papírokkal a kezükbe. Wendy csak körbe nézett, majd megrántotta a vállát, és ment tovább mellettem a zsaruk vezetésével.
-Megkaphatnám a telefonomat?! - érdeklődött felháborodottan Wendy.
-Mégis minek az magának? - hajolt le a körülbelül két méter magas rendőr a lányhoz.
-Had hívjam már fel a szüleimet maga... - tudtam mit akar kimondani, de nem mondta.
-Oké. Mark a lány telefonját oda adnád? - kérte el a hústorony Wen telefonját. Odaadta neki, majd tárcsázni kezdte a szülei számát és odatartotta Wendy füléhez.
-Anyu? - szólalt meg remegő hangon.
-Kicsim! Hol vagy? Mit csinálsz ilyen sokáig? - hallottam anyja hangját.
-Hát... A rendőrségen vagyunk... - nem tudta befejezni mert anyja közbeszólt.
-Hogy mi?! És kivel?! Azonnal odamegyek! - hallottam már fél méterről, hogy így beszélgetnek. Viszont az utolsó mondatnál anyja felemelte a hangját.
-Eddel anyu, csak kérlek siess. - mondta Wen már könnyes szemekkel. Míg beszéltek, addig leszerelték rólunk a bilincseket. Mikor letették a telefont a lány azonnal karjaimba borult és sírni kezdet. próbáltam nyugtatni, de amíg anyja meg nem érkezett, addig lehetetlen volt lecsillapítani. Egy rendőr be is szólt neki, hogy "Jaj sírsz ám! Ez csak rendőrség! Bőgőmasina." Az utolsó mondatot már olyan lenézően mondta, hogy a törékeny lány nekiugrott teljes erejéből. Alig tudtam róla leszedni, mert püfölte a rendőrt. Nem tudom mi lett volna, ha anyja nem jön meg időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése