XxX
Melissa N.
Reggel arra ébredtem, hogy Gyilkos nyalogatja a sebeimet.
-Gyilkos ne! - kiabáltam rá kicsit félve, hogy tiszta nyál leszek, de már késő volt. Megsimogattam a fejét, majd bementem a mosdómba.
A tegnapi vérnyomok a falon voltak. "Szeretlek" volt felírva véremmel a csempére, ami már teljesen odaszáradt. Körbenéztem. Mindenhol minden tiszta vér.
Vettem elő magamnak egy törülközőt, mivel a másik tiszta vér. A falra, ahol nincsen csempe, oda egy idézet volt felvésve halványan.
" Nézz az égre, a legszebb fényre. Láss egy álmot, s harcolj érte. "
Ez láttán összerogytam. Nekem te voltál az álmom. Bevallottam magamnak nem is egyszer, míg együtt voltunk. Miért? Miért kellett itt hagynod egyedül?! Fáj. Nagyon.
Nem csak az, hogy elhagytál, hanem az alkarom is a tegnap estétől.
Kész. Végem van. Nem bírtam tovább. Összeroskadva a fürdőszoba sarkában zokogtam, kegyetlen hangosan.
Nem hittem volna, hogy ilyen fiatalon, tizenhat évesen ilyen lelki trauma ér.
Pár perc múlva valaki kopogott a fürdőszobaajtón.
-Hagyj! - kiabáltam, majd odadobtam a véres törülközőmet, ami által az ajtó is csupa vér lett.
-Wendy, én vagyok az. Kérlek engedj be. - szólalt meg az ajtó mögül Amy lágy és kedves hangja. Lassan feltápászkodtam a sarokból.
-Egy perc... - töröltem le könnyeimet arcomról. Felvettem az ajtóra hajított törülközőt, és kinyitottam azt. Amy látván a borzalmat, majdnem összeesett. Alig bírt megállni a lábán.
Pár könnycsepp gördült le arcán, úgyszintén az enyémről is.
-Ne sírj. Inkább fürödj le, és go a suli. - mosolygott biztatóan nővérem, bár láttam, hogy szemében némi csalódottság is van.
Szó nélkül kimentem szobámba, kerestem egy jól takaró ruhát, majd gyorsan letusoltam.
Miután végre sikerült nagy fájdalmak között felöltöznöm, megfogtam a táskám, és lementem. A konyhába megláttam anyut. Kicsit megtorpantam, de aztán végül összeszedtem minden maradék erőmet, és odamentem a szendvicsemért.
-Wendy... - sóhajtott. - Sajnálom. Sajnálom! - ölelt át sírva. Még szerencse, hogy csak a második órától lesznek az óráim, vagyis kilenctől.
-Anyu. Figyelj. Nem baj. - mosolyogtam biztatóan. Könnyeit gyorsan letörölte, majd még egyszer átölelt.
-Na... Nem áztatom tovább az egereket. Menj a suliba, és vigyázz magadra. - mosolygott vissza. Adtam még utoljára egy puszit neki.
Nem hittem, hogy ilyen hamar kibékülök anyuval, de hát mégis csak az anyám, és szeretem.
Fél óra múlva~
Végre itt a suliban. Szerencsémre maradt még egy negyed órám készülni Törire. Amilyen gyorsan csak tudtam, besuhantam a könyvtárba. Az kb három perc volt. Onnan nem messze van az osztályunk.
Olyan hamar elment az a röpke negyed óra, hogy észre sem vettem. Gyorsan összeszedtem a töri cuccom, és megindultam a terem felé.
Mikor beléptem az osztályba, mindenki elhallgatott. Odavánszorogtam a padomhoz. Letettem a táskát a mellettem levő székre, kikapkodtam belőle a matek cuccomat, és kinyitottam a tegnapi anyagnál.
Gyorsan átnéztem. Mikor a tanár belépett egyből kiszúrta nálam a füzetet. Hát persze, hogy az óra elején engem szólított fel a tegnapi anyagból.
-Miss Marlow . Mondja el a Másodfokú egyenlet alakját! - szólított fel a tanárnő.
"Ezt legalább tudom." - gondoltam. Felálltam, kimentem a tábla elé. Megfogtam egy piros filcet, és felírtam az egyenletet, ami így nézett ki:
ax2(négyzeten) + bx + c = 0 a, b, c € R; a =(nem egyenlő) 0
-Ügyes vagy. És a gyöktényezős alakját is le tudod írni? - elővettem jól fogó emlékezetemet, és lefirkantottam.
a * ( x - x1 (alsó indexbe)) * (x-x2 (alsó indexbe)) = 0
-Ülj le. Ötös. Ügyes vagy. - mosolygott kedvesen a magas, barna hajú tanárnő, Miss Blackway.
Meglepődtem magamon. Azt hittem, nem fog sikerülni, de mégis.
Az óra után mindenki suhant át a Kémia terembe. Ebből szerencsére múlt órán beszereztem egy ötöst, úgyhogy nem én feleltem, hanem Ryan Booth, aki az osztály legjobb tanulója. A nap többi része is a feleltetésekkel ment el. Míg haza nem értem....
